A 2025-ös Öttusa Világkupa immár a harmadik esemény volt, ahol önkénteseink segítették a sportág versenyének lebonyolítását. Az olimpia utáni időszak több változást is hozott, hiszen a lovaglás helyett immár az úgynevezett OCR-pályát kell teljesítenie a sportolóknak, csapatunk lelkesedése azonban töretlen maradt. Önkénteseinkkel, dr. Baracsi Katalinnal és Zsilován Ágnessel, valamint koordinátorunkkal, Gombkötő Évával beszélgettünk.

Vica és Kati már a tavalyi világkupán is dolgozott, így számukra ismerős terep volt a rendezvény. „Jó volt ismét koordinátorként jelen lenni ezen az eseményen. Volt jó néhány olyan ember, aki már tavaly is részt vett az öttusa versenyeken, de sokan akadtak olyanok is, akik először önkénteskedtek nálunk. A tavalyihoz képest az egyik legnagyobb változás az volt, hogy a szervezők sokkal jobban támaszkodtak az önkéntesekre, sokan régi ismerősökként köszöntötték őket, már tudták, mik azok a feladatok, amiket megold a csapat. Külön öröm volt számunkra, hogy a húsvét sem szegte kedvét önkénteseinknek, lelkesen dolgoztak az ünnepnapokon is.” – foglalta össze röviden Vica az eseményt.

Bár Kati már rutinos az öttusa rendezvényeken, idén jó néhány új kihívással is szembe kellett néznie. „Több olyan pozícióban is dolgoztam, ahol eddig még sosem fordultam meg. Reptéri infopultban kezdtem az eseményt, ami kiemelten fontos volt, hiszen az érkező sportolók és edzők velünk találkoztak először az eseményen. Ebben a sportágban nagyon közvetlenek a versenyzők, így többekkel sikerült beszélgetni, amíg a transzferre vártunk. A versenynapokon az antidopping és az érmesvadász pozíciókban is kipróbálhattam magam, mindkettő nagyon izgalmas volt, hiszen sportolókat kísérhettem a mintavételre és a díjátadó ceremóniára. Ráadásul az éremátadásnál az ezüstérmet egy magyar versenyző, Koleszár Mihály nyakába akasztották, akit én kísértem a pódiumhoz. Jó dolog, hogy a kettes a szerencseszámom, ezúttal a vártnál is nagyobb örömet hozott számomra.”

Idén először a lovaglás helyett új szám, az OCR-pálya került be a programba. Kati ezzel kapcsolatban is mesélt nekünk. „Annak, aki még nem látott ilyen versenyt, kicsit a Ninja Warrior küzdelmeire hasonlított a dolog. Érdekes, hogy sok versenyző gyerekkorától kezdve készült a lovaglásra, most pedig át kell szoknia erre a teljesen más erőnlétet igénylő feladatra. Nekem nagyon hiányoztak a lovak a programból, de a munka szempontjából gyorsan alkalmazkodtunk a változásokhoz.”

Áginak ez volt az első eseménye velünk, ráadásul Kati mellett ő is részt vett Koleszár Mihály ezüstérmének útjában, ő a díjátadásnál segédkezett. „A díjátadás mellett az akkreditáció és a versenyiroda területén is belekóstolhattam az izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokba. Tetszett, hogy sokszor voltak ad-hoc feladatok, a koordinátorok pedig különféle játékokkal töltötték ki a pihenőidőket, így a csapatépítésre is jutott energia. Örülök, hogy egy ekkora esemény részese lehettem, már alig várom, hogy újra magamra ölthessem az önkéntes pólót.”

Ha te is csatlakoznál csapatunkhoz, jelentkezz aktuális eseményeinkre.