A Sport-Önként önkéntesei színes közössége átível országhatárokon és összeköt generációkat. Ez a nagy csapat tele van különleges egyéniségekkel, akik aktív tagjai az egyesületnek. Ambrus Kálmán a tavalyi atlétikai világbajnokság óta várt egy újabb nagy eseményre, hogy végre ismét életre szóló élményeket szerezhessen.

„Sokáig sportoltam félprofi szinten, ez azóta is megmaradt hobbiként, a tájfutás és a hegyi maratonok szerelmese vagyok. A tavalyi atlétikai világbajnokság meghatározó élmény volt számomra, így már nagyon vártam, mikor kerül sor ismét egy nagyobb rendezvényre, amire van lehetőségem ideutazni. A sportolói pályafutásomból adódóan én is álltam a másik oldalon, már akkor is jólesett, ahogy az önkéntesek a munka mellett buzdítottak minket a minél jobb eredmény elérésére. Most én is ezt a lelkesedést próbálom átadni másoknak.”

Kálmán számára a debreceni csoportkör és középdöntő ezúttal különleges élménnyel is párosult. „A mai napig Erdélyben élek, számomra természetes, hogy a magyar mellett a román csapatnak is szurkoljak. Az, hogy a kézilabda Eb-n mindkét csapat a magyarországi helyszínen játszott, nekem hatalmas élményt jelentett, ráadásul az egymás elleni összecsapásukat is megnézhettem. Önkéntesként a rendezvény két hete alatt a bevonulásnál játszottunk fontos szerepet a csapattal, az országok zászlóit szimbolizáló elemeket kellett bevinnünk a pályára, a meccs kezdete előtt pedig lehoznunk onnan. Jó volt ennyire testközelből megtapasztalni, mennyi kis dolog kell ahhoz, hogy minden tökéletesen menjen egy-egy estén.”

Az önkéntesek közül Kálmán nemcsak majd kétméteres magasságával tűnik ki, hanem különleges szakmájával is, hiszen civilben barlangi és hegyimentőként végzi a munkáját. „Általában a hegyen bajba jutott turistáknak segítünk eljutni a segítségig, barlangból szerencsére kevesebb van. Az önkénteskedés során ebből leginkább a problémamegoldó-képességemet tudom hasznosítani, de ha bárki elsősegélyre szorulna, akkor sem ijednék meg. Az pedig, hogy az önkénteskedésből mit tudok majd hasznosítani hazatérve? Több médiumban szerepeltem a kézi Eb alatt, az önkéntesség világnapján többen is megkérdeztek, így talán ennyi interjú után már nem lesz lámpalázam, ha megkérdeznek arról, hogy mit is szeretek a sportrendezvényekben.” – zárta élményeit nevetve önkéntesünk.

A kézilabda Európa-bajnokság lezárásával mi is egyre inkább hangolódunk az ünnepekre, ezzel akaratlanul is a nosztalgia mezejére lépünk. Neked mi volt idén a kedvenc élményed a Sport-Önkénttel?