A magyarok mellett a nagyobb nemzetközi eseményekre szép számmal érkeznek más országokból, akár a világ legtávolabbi pontjairól is önkéntesek, hogy együtt dolgozzanak velünk. A külföldi önkéntesek bevonása izgalmas, érdekes feladat, ami időnként kihívásokat is rejt magában, de mindig jó érzés, amikor másodszor vagy akár sokadszor megérkeznek hozzánk, régi ismerősökként köszönthetjük őket. Carla Basso a tavalyi férfi kézilabda Európa-bajnokság debreceni csapatát erősítette, ami után nem volt kérdés, hogy a női kézilabda Bajnokok Ligáján is szeretne csatlakozni hozzánk. A román-olasz lány fiatalkora ellenére kiválóan beszél angolul, maga is kézilabdázott korábban, innen ered szenvedélye a sportág iránt.
„Az önkénteskedés régóta része az életemnek, annak ellenére, hogy még a 18. életévemet sem töltöttem be. Az iskola mellett sok programon vettünk részt, ám a nagy áttörést nálam egy egyéves program jelentette, melynek keretében hátrányos helyzetű gyermekeknek segítettem a tanulásban. Ott éreztem azt először, hogy szeretném ismét megtapasztalni azt az érzést, hogy a munkám fontos és képes vagyok vele változást elérni.” – mesélte Carla a kezdetekről.
Ilyen fiatalon egy idegen országban nagy bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki részt vegyen önkéntesként egy eseményen, sokszor pedig az anyagi hátteret is önmagának kell megteremtenie a szálláshoz, utazáshoz és étkezéshez. „Kifejezetten szerencsés vagyok, hiszen a szüleim mindenben támogatnak. A családi utazásokat az eseményekhez alakítjuk, összekötve a kellemeset a hasznossal, és ők is mindig kinéznek az rendezvényekre. Úgy, hogy még mindig a középiskolai tanulmányaimat végzem, a segítségük nélkül nem gyűjthettem volna ilyen élményeket.”
A Sport-Önként egyik célkitűzése, hogy az önkénteseket közösséggé is kovácsolja, ez pedig nincs másként a külföldi önkénteseinknél sem. „Hálás vagyok, hogy Debrecenben olyan jó társaságba csöppentem, mindenki kedves és segítőkész volt. Egy pillanatig nem éreztem, hogy az eltérő anyanyelv hátrányt jelentene. Az egyik kedvenc élményem, amikor az első pihenőnapunkon az önkéntes központban kártyáztunk, és én voltam az egyetlen, aki nem beszélt magyarul. Senkiben fel sem merült, hogy ne angol legyen a társalgás nyelve, rengeteget nevettünk azon a napon. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, még biztosan visszajövök Magyarországra önkénteskedni.”
Carla a tavalyi Final4 után idén is beadta a jelentkezését az eseményre és már alig várja, hogy elkezdődjönek a küzdelmek és újra együtt dolgozhasson a rég nem látott társakkal, barátokkal. „Magyarország egy gyönyörű ország, az önkéntesek pedig fantasztikusak és segítőkészek. Remélem még sok alkalmam lesz arra, hogy a csapathoz tartozzak.”
