A 2017-es évben már több olyan önkéntes is volt, aki rutinos munkaerőként tért vissza eseményről eseményre, ám az ekkor elinduló, mára már hagyománynak számító rendezvények hatására sokan csatlakoztak az egyesülethez, akik ma is meghatározó szereplői csapatunknak. Az emlékekről Albert Dóra, a Sport-Önként főtitkára, Právics Flóra koordinátor, valamint Babulka Zsófia, Helembai Gabriella és Baksa Attila önkénteseink meséltek.

Flóra a 2016-os, igazán eseménydús esztendő után 2017-ben is kivette a részét a munkából. „Végigpörgetve a közösségi média felületeinket, jó volt látni, hogy mennyi élmény fűződik egy-egy-egy időszakhoz, ez a 2017-es rendezvényeknél sem volt másként. A  női kézilabda Bajnokok Ligája Final 4-t is ekkor emeltük be először a repertoárba, bár a koordinátorok és az önkéntesek között is voltak olyanok, akik már dolgoztak ezen az eseményen. Számomra a legemlékezetesebbek a bevonulás próbák voltak, ahol az önkéntesek egymást instruálva törekedtek a tökéletességre, a segítő szándék már akkor ott munkálkodott mindenkiben. Ez pedig a mérkőzések alatt sem változott, az éppen feladat nélküli önkéntesek vizet vittek a társaknak, vagy éppen megbizonyosodtak róla, hogy minden rendben van-e velük, szükségük van-e váltásra.”

Flórával Albert Dóri dolgozott együtt vezetőként a Sport-Önként részéről, az egyesület két másik vezetője, Biró Dávid és Deák Krisztina más szerepkörben dolgoztak a négyes döntőn. „Önkéntesből koordinátorrá avanzsálni egy valóra vált álom volt számomra. Visszanézve arra, hogy a mostani rendszereinknél egy jóval kezdetlegesebb állapotból kellett felépíteni egy ekkora rendezvényt, külön büszkeség számomra, hogy ezt milyen jól abszolváltuk. A Győr győzelme persze megkoronázta az egészet, de az talán még nagyobb élmény, hogy sokan most is visszajáró önkéntesek a nyolc évvel ezelőttiek közül. Azt látni, hogy a kezdeti lépéseknek is köszönhetően ma már egy olajozott gépezetben dolgozunk, ennek az alapjait pedig mi raktuk le, mindig különleges. Örülök, hogy a sok munka hatására már jóval nagyobb hangsúly kerülhet a közösségépítésre, játékokra is az önkéntesek körében, ezzel is elmélyítve a barátságokat.”

Zsófi a 2017-es Final 4-on a csapathotel infopultos pozícióját látta el, több éve pedig biztos tagja a csapatkísérői különítménynek is. „Már az első ilyen élmény is nagyon különleges volt, látni a csapatokat meccsek előtt és után távozni vagy érkezni. Nem is igazán tudnék kiemelni egy emléket, az atmoszféra és a társaság, az azóta tartó barátságok mind-mind megalapozták azt, hogy kihagyhatatlan legyen minden szezonban a négyes döntő. Az elmúlt években több pozícióban is megfordultam, egy ideje leginkább csapatkísérőként számítanak rám a szervezők. Az eltelt időszakban sokkal határozottabb lettem, szeretek együtt dolgozni a sportolókkal, végigkövetni az útjukat, ráadásul gyakorolhatom az idegen nyelveket is. Meg persze az sem utolsó élmény, hogy éjfélkor milyen jó társalgások alakulnak ki a mosodában a többi csapatkísérővel, hiszen előfordul, hogy a csapat elfelejt korábban szólni, hogy mosatniuk kellene…”

A BL-döntők sora itt nem szakadt meg, a férfi vízilabdázók hatos döntőjének is Budapest adott otthont, ráadásul ez volt a Duna Aréna főpróbája is a vizes világbajnokság előtt. Attila a 2014-es vízilabda kontinenstorna után sem tűnt el a csapatból, így nem is volt kérdés, hogy a Final 6-re is jelentkezik önkéntesnek. „A 2014-es Eb volt az első önkénteskedésem, egy olyan csapatot ismertem meg, amelynek jó volt a tagjának lenni. Mindenki nagyon kedves, szimpatikus volt, a hangulat remek volt és mindannyian azért voltunk ott, hogy az az esemény a lehető legjobban sikerüljön. Olyan élmény volt számomra az a két hét, amire mindig is emlékezni fogok, és ez volt az, ami aztán például a 2017-es Final 6-re való jelentkezésemet motiválta. Az eseményen a versenylebonyolítás területén dolgoztam, készülve ezzel a közelgő vizes vb-re.  Mi gondoskodtunk a vízkészletek állandó feltöltöttségéről, szünetekben segítettünk a csapatok felszereléseit átvinni a kispadokhoz és meccseket követően rendbe raktuk a kispadok környékét, összeszedtük a szemetet, újra feltöltöttük a vízkészleteket. A végén ráadásul még különlegesebbre sikeredett az egész, hiszen a szolnoki csapat lett a kiírás végső győztese. A Duna Aréna első nemzetközi vizes eseményén magyarok álltak a dobogó legfelső fokán – felejthetetlen élmény volt. Ezekért a pillanatokért (is) érdemes önkénteskedni…”

Már ebben az évben sem csak a hagyományos sportesemények kaptak szerepet a Sport-Önkéntnél, ekkor rendezték ugyanis a csörgőlabda világbajnokságot is, amelyre Flóra elérzékenyülve emlékezett vissza. „Az egyik legmeghatóbb esemény volt az elmúlt tíz évben. Az önkéntesek egyik fő feladata a játékosok szemének letapasztása volt, hogy senki ne indulhasson előnnyel azért, mert valamennyivel jobb a látása a többieknél. Az esemény egyik szünetében az önkéntesekkel is kipróbálhattuk a sportágat, egymás szemét leragasztva, felemelő élmény volt. Minden nap végén könnyes szemmell búcsúztunk egymástól.”

Flóra mellett Gabi is ezt az eseményt szokta gyakran még mostanában is emlegetni, ha az önkéntességről szóló gondolatait osztja meg társaival. „Sokat elmond az, hogy a csörgőlabda vb-n töltött két nap után ugyan egy vízilabda rendezvényre kellett volna mennem, mégis megkértem a koordinátorokat, hadd maradjak inkább végig. Mindenki szívvel-lélekkel dolgozott, a kis létszámú csapat igazán összetartó volt. Furcsa volt, hogy a mérkőzések alatt néma csend volt a csarnokban, ráadásul senkire nem kellett rászólni, hogy ez így is maradjon. Egy igazi lecke volt emberségből, kitartásból és empátiából, és nyugodtan mondhatom, hogy többet kívánt szívben, lélekben, alázatban, gondolkodásban, egész emberi lényünkben, de többet is adott. Bár a szívemhez a legközelebb a kézilabda áll, a lelkemben a csörgőlabda van első helyen.”

Ha kíváncsi vagy, milyen volt az egyesület alapítása, esetleg a 2016-os eseményeink érdekelnének, olvasd el korábbi cikkeinket is!