Sportos családba érkeztem, így már az első lépéseimtől biztossá vált (szerencsére), hogy a sport része lesz az életemnek. Több sportágat kipróbáltam, de a labdajátékok, azon belül a kézilabda lett az igazi szerelem, amely a Testnevelési Egyetem tanári, majd kézilabda edzői szakára is elkísért. Évekig tanítottam, edzősködtem, közben pedig éppen a TF-es tanulmányaimnak köszönhetően, egy újabb oldaláról ismerhettem meg a sportot, hiszen sportújságíróként, riporterként kezdtem el dolgozni. Számos nemzetközi és hazai eseményen vettem részt és közben, szinte észrevétlenül újra egy újabb oldaláról közelítettem a sport felé, összegyűjtve a különböző területeken szerezett tapasztalatokat, belekóstoltam a sportrendezvények szervezésébe is.
A sport számomra egy kimeríthetetlen forrás, egy remek eszköz, önmagunk megismerésére, érzelmek kifejezésére, fejlesztésre, motiválásra, nevelésre, élményteremtésre és közösségépítésre. És mindezt szinte egyszerre megtapasztalhatom, amikor önzetlen emberek közösséget alkotva, élményeket gyűjtenek, azaz önkéntesként segítik rendezvények lebonyolítását. Rengeteget tanulok tőlük, miközben azon dolgozunk kollégáimmal, hogy Magyarországon is kialakuljon az az önkénteskultúra, amely méltó helyére emeli az önkénteseket.